bérkifizetés

Nem mindegy mennyi pénzt keresek. Az is fontos, hogy mikor.

“Ha a bérkifizetés a szükség jelentkezéséhez igazodna, a munkavállalók visszaszerezhetnék a pénzügyeik feletti kontrollt és elkerülhetnék a költséges hiteltermékeket is.”

A technológia alkalmazásával akár költségmentesen is megoldható lenne az igény szerinti bérkifizetés.

A bérezéssel kapcsolatban több kutatás és tudományos közlemény áll rendelkezésre, számos cég végez felméréseket és ezek könnyen elérhetők az érdeklődők számára. A téma egyik legrészletesebb publikációja, a The Timing of Pay segítségével magyar nyelven igyekszem bemutatni a fontosabb részleteket és észrevételeket. Christopher A. Parsons és Edward D. Van Wesep munkájában részletesen, modellekkel levezetve figyelhető meg a juttatások gyakoriságának és időzítésének szerepe.

Túlfogyasztás csökkentése gyakoribb bérkifizetéssel

Ahhoz, hogy megértsük az összefüggéseket, használni fogok egy úgynevezett Béta értéket, ami az egyén (munkavállaló) időtudatos fogyasztási szintjét fogja jelölni. Ez minél alacsonyabb, annál kevésbé tudatos egyénről beszélhetünk.

Amennyiben a munkavállaló teljesen időtudatos (Béta = 1), a legjobb fizetési mód a teljes összeg egyszeri utalása. Egyetlen relatív költséges bérkifizetés után a munkavállaló képes magától megtakarítani, hogy fogyasztása egyenletes legyen a periódus végéig. Ahogy a Béta értéke csökken (a munkavállaló kevésbé időtudatos), a túlfogyasztás a kifizetés utáni időszakban kiemelten növekszik. Ebből következik, hogy ha a Béta értéke <1, a kifizetéseknek periodikusnak kell lennie.

Minél alacsonyabb ez az érték, a munkavállaló megtakarítási képessége rohamosan romlik, így gyakoribb bérkifizetést igényel.

A munkavállalók fogyasztási képessége csökken, ahogy a bérkifizetések rendszeressége ritkul, kiemelten akkor, amikor a Béta értéke alacsonyabb. A munkáltató azon döntése, hogy csökkentse a gyakoriságot (vagy megtartsa a havi 1-et, feltételezve, hogy a folyamatos bérhozzáférés egyre több helyen elérhető), de szeretné kielégíteni a munkavállaló egyéni racionalitását / fogyasztási igényét, növelnie kell a bér nominális értékét. Ez a trade-off egy optimális gyakorisághoz vezet.

A kevésbé időtudatosan fogyasztó munkavállaló béremeléssel kompenzálna

A következő ábra bemutatja a kutatók által felállított modellek alapján, a különbséget az időtudatosság és a kifizetések gyakoriságának korrelációjában, a bér fogyasztói értékére vonatkozóan.

Ahogy a kifizetési gyakoriság csökken havi 4-ről 1-re, egy kevésbé tudatos munkavállaló 4%-kal magasabb bérszinten tudja elérni a gyakoribb kifizetéssel elérhető fogyasztási szintet.

Természetesen a munkáltató nem feltétlenül tudja a munkavállalói Béta értékét és ezek a vállalaton belül is jelentősen eltérhetnek. Erre jó megoldás lehet, ha munkavállalónként testreszabható megoldást alkalmaznak.

Bármilyen megfigyelt munkavállaló, aki a jelennek él – kevésbé tudatos -, gyakoribb bérkifizetést igényelne. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha munkakörfüggő a fenti tulajdonság, akkor könnyebben eldönthető a munkáltató által, hogy mely munkakörökre mely bérciklust érdemes alkalmazni.

Bérkifizetés a fogyasztás pillanatában

Az eddigi eredmények alapján, a bérkifizetéseket úgy kellene időzítenünk, hogy a munkavállaló akkor kapjon hozzáférést, amikor a fogyasztási igény keletkezik, ezzel áthidalva a megtakarítási képesség hiányát és a kölcsön / hitelfelvétel szükségességét. Amennyiben ez költséget jelent a munkáltatónak, de a munkaerő többsége kevésbé tudatos, a cég feladata lenne ezen költségeket viselni (Christopher A. Parsons – Edward D. Van Wesep – 2011).

Szintén megemlíteném, hogy a megfelelő technológia alkalmazásával ez többé-kevésbé költségmentesen megoldható.

Miért lehet ez fontos a jogalkotónak?

Foley (2009) megállapította, hogy pénzmotivált bűncselekmények gyakoribbak a fizetési ciklus végén: ahogy az egyének kifutnak a pénzből a hónap folyamán, bűncselekményekhez fordulhatnak, hogy kiegészítsék fogyasztási hiányukat fedező likviditásukat.

Az eredmény – nem meglepően korrelál a fogyasztók alacsony tudatosságával. Az alacsony Béta érték halogatást okoz, illetve hozzájárul ahhoz is, hogy kevesebbszer jelenjenek meg munkában időben, produktívak legyenek és szabálykövetők. (Christopher A. Parsons – Edward D. Van Wesep – 2011) Todd Baker és Snigdha Kumar (2018) megállapította, hogy a dinamikus bérhozzáférés a fenti problémák jó ellenszere lehet, a ritkább bérciklus automatizált és személyre szabott felbontásával.

Ez tovább erősíti a felfedezést, hogy a valóban a ritkább bérkifizetés a probléma egyik gyökere.

Az azonnali fogyasztás iránti igény a vagyon felhalmozást akadályozza. A következő ábra bemutatja, hogy az alacsonyabb tudatosság jelentős alulfogyasztásos időszakokhoz vezethet. A havi fizetések esetén a kevésbé tudatos munkavállalók fele annyit fogyasztanak fizetésnap előtti héten, mint az azt követőn. Ez korrelál a türelmetlenséggel, ami növelheti a potenciális vagyonelleni bűncselekmények számát.

Ugyan a bér hasznossága csak 4%-kal alacsonyabb havi fizetés esetén, mintha heti ciklus lenne, az ábrán jól látható, hogy a fizetésnap előtti héten ez jelentősen alacsonyabb az időbeli fogyasztás inkonzisztenciája miatt.

A kutatók nem modellezték pontosan a bűnelkövetési döntést, de az tisztán látható, hogy mikor a legnagyobb a vágy. Az állami segélyhez fordulók többsége nem követ el bűncselekményt, ők alacsony fogyasztással vannak büntetve hónap végén. Egy jobban tervezett bérciklussal növelhető az életminőség, csökkenthető a bűncselekmények száma és elköltött adóforintokat is spórolhatunk.

Megoldás: igényekhez igazodó bérkifizetés

A szerzők amellett érvelnek, hogy a segélyek (és bérek) kifizetésének időzítésének a szükség jelentkezéséhez kellene igazodnia a nagyobb hasznosság érdekében.

A bérleti díjak, hiteltörlesztés, közüzemi számlák fizetési időpontja például könnyen meghatározható és a megfelelő technológia használatával adminisztrációs teher nélkül megoldható a kifizetés. A maradék összeg pedig felbontható napokra, hetekre és folyamatos hozzáférhetőséggel a munkavállaló részére bocsátva feloldható a fenti problémák egyik gyökere.

Ezzel a pénz akkor kerülne a munkavállalóhoz csak, amikor el is költi, így nem kell egy teljes hónapra tervezni megtakarítás nélkül. Egy olyan terv, ahol hetente hozzáfér a munkavállaló a béréhez, nagyobb összeghez pedig nagyobb költségek idején (Európában pl.: hónap elején) hasonlóan jól működhet (Christopher A. Parsons – Edward D. Van Wesep – 2011).

Todd Baker a Salarify-nak adott interjújában kifejtette, hogy a dinamikus bérkifizetést biztosító platformok segítik a munkavállalóknak visszaszerezni a pénzügyeik feletti kontrollt és elkerülni a költséges hiteltermékeket.

Munkáltatók számára pedig a fluktuáció csökkentés mellett, a produktivitás növekedését jelölte meg legfőbb előnyként, hiszen az USA-ban már elegendő adat áll rendelkezésre az eredmények méréséhez.

Saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a dinamikus hozzáférést a munkavállalók többsége kis összegű kiesések pótlására használja, például a kifizetés előtt esedékes számlák kiegyenlítésére, fogorvosra vagy fogyóeszközök pótlására. Ez a fajta rugalmasság sokat segíthet az általános stressz szintjének csökkentésében.

Munkavállalók pénzügyi helyzete 1. rész

Hogyan segíthetnek a munkáltatók a béremelésen kívül?

A Cafeteria rendszer átszabása kihívás elé állítja a cégeket, hiszen a béren kívüli sokszínű juttatáscsomag meggyőző érv a cég mellett a már meglévő és potenciális munkavállalók számára. A Salarify, mint Cafeteria elem kiváló diverzifikáció lehet. 300 fős populációval felmérést készítettünk a magyar alkalmazottak körében, amelynek eredménye alapján megmutatjuk, hogyan hat a stressz, a pénzhiány a teljesítésre, hogy tudnak a vállalatok még jobban hozzájárulni termelékenységükhöz illetve a dolgozóik jólétéhez.

A magyar átlagkereset még mindig a sereghajtók között van Európai Uniós szinten, a pénzügyi stresszt, ami hónap végére erősödik, a munkavállalóknak a munkáltatókkal közösen kell csökkenteni. Jó hír, hogy az emberek egyre erősebbnek érzik cégük támogatását.

Az alábbi ábra a havonta folyósító cégek alkalmazottainak pénzhiányát méri nettó átlagkeresetük és nemük alapján.

1. ábra

Nem meglepő tény, hogy ahogyan nő a nettó kereset, úgy a pénzügyi biztonságérzet is lineárisan nő vele együtt ahogy a 1-es tábla is megutatja. Érdekes megfigyelni, hogy a fizetés növekedésével a nők biztosabbnak érzik likviditásukat. Magyarázata lehet, hogy a nők hatékonyabban takarékoskodnak fizetésükkel, igy hóvégi számlabefizetés kevesebb gondot okoz .[1]Magyar nettó átlagkereset a 200–250.000-es intervallumban található, itt is jóval több, mint a megkérdezettek fele érzi a pénzszűkét, amelyet kék színnel demonstráltunk.[2]Sajnos a fizetésbeli különbségek a nemek között még mindig jól látszódnak, ahogyan a 2. ábra is kiemeli. 350.000 forint fölött a nők nem egészen 10%-a keres, míg majdnem háromszor annyi férfi éri el ezt a szintet.

2. ábra

A 3-as ábrán minden egyes rubrikában az első sor arra ad választ, hogy a pénzügyi stressz, pénzhiány hatással van-e a munka minõségére. A második sorban arra voltunk kiváncsiak, hogy vajon kapnak-e támogatást cégüktől a stressz enyhítésére. A harmadik sor a százalékos arányt mutatja, a negyedik a béren kívüli juttatás meglétére kérdezett rá. A jobb oldali vajszínű két rubrika kiemelt jelentőséggel bír, a kitöltők negyede, habár stresszel küzdd, nem kapnak támogatást cégüktől. Közülük kevesebben elégédetlenkednek akik kapnak béren kívüli juttatást (10.9%). A cafeteria rendszert érintő nagyfokú változások (csak egyetlen egy elem marad kedvező adózású [3]) miatt a munkáltatóknak diverzifikálniuk kell a juttatásaikat. A Salarify nagyszerű lehetőség a cégek versenyképességének megtartásához és hozzájárulnak ahhoz is, hogy az alkalmazottak anyagi stresszfaktorát csökkentsék. Meg kell említeni, hogy nagy arányban vannak azok is, akik megfelelőnek érzik cégük támogatását.

3.ábra

A következő részben kitérünk a munkavállalók digitális pénzügyi termékekhez való hozzáállására és arra, hogyan javíthatjuk a munkahelyi morált és csökkenthetjük a pénzügyi stressz mértékét.