Texastól Budapestig – interjú Benkő Vilmossal

Üzletember, befektető, coach, TED Talk előadó, az Amerikai Kereskedelmi Kamara volt elnöke, aki részt vett a világ egyik legsikeresebb ATM hálózatának indulásában. A Speak Academy és a Toastmasters Hungary megalapítója. Mindezek mellett pedig a Salarify advisory board oszlopos tagja. Benkő Vilmossal beszélgettünk arról, hogy a fiatal amerikai vállalkozó hogyan is érte el mindezt Magyarországon.

Amerikában születtél. Mi hozott vissza Magyarországra?

A történet a következő: én szerettem volna Magyarországon vállalkozni. Szüleim 1956-ban lábukkal szavaztak, és azt mondták elmegyünk. Nem tudták, hogy visszajöhetnek-e, lesz-e amnesztia. Ha nagyon hamar vissza lehetett volna jönni, ők visszajöttek volna. Nem az országgal volt bajuk, hanem a politikával. De nem lehetett. Van az a pont, amikor elég sokáig vagy egy helyen, gyökeret vet az ember, ismerősök, iskola, templom, kialakult szokások. Itt már nem volt könnyű elszakadni.

De engem megfogott annak idején, amikor látogattuk rendszeresen a nagyszüleinket 2-3 évente Békéscsabán. Ők egy tanyán éltek és az a tanyasi élmény és a nagymamámtól kapott feltétel nélküli szeretet nagyon megérintett. Amikor lehetőség nyílt rá, kicsit ezt a nagyszülői emléket/élményt keresve úgy döntöttem, hogy  2-3 évre próbára teszem magam és visszamegyek Magyarországra. Ekkor voltam 30 éves, Texas-ban éltem, volt cégem, jól éreztem magam, de valahogy egy kalandra vágytam. Végül ebből a 3 évből lett 4,5, 10 és 20, és most itt vagyok 30 éve.

Mivel foglalkoztál Amerikában?

Amikor befejeztem az egyetemet, csatlakoztam egy céghez, amit egy magyar ismerősünk társalapított és külső tároló eszközöket árultunk nagy IBM számítógépekhez. Komoly céggé nőtte ki magát, majd később csődbe ment.

Ezután csináltam egy vállalkozást, ahol használt készülékeknek a bérbeadásával és vásárlásával foglalkoztam. Eközben kezdtem el gondolkodni a Magyarországra való költözésen, éreztem, hogy ez “most vagy soha”. Egyedülálló vagyok, ha bukok, akkor én saját magam fogok bukni. Ha pedig sikerül, akkor hajrá. 

Átrepültem Magyarországra, és találtam egy lehetőséget a Határ úti metrómegállóval szemben. Találkoztam a tanácselnökkel és beadtam neki egy anyagot, hogy közösen ebből a lakott területből mit tudnánk csinálni. Ő erre kezet fogott és azt mondta “ezt megcsináljuk”. Ennyi. Még nem volt szerződés, én meg naivan felszámoltam mindent, visszajöttem, és rá 2 hétre azt mondta, hogy “Bocs, meggondoltuk magunkat”.

Ez után mi történt?

Az ember elkezdi nyalogatni a sebeit, felteszi a kérdést, hogy miért ilyen igazságtalan a világ. De elhatároztam, hogy megoldom, és csinálok inkább valamit. Felkeltem, megborotválkoztam, zuhanyoztam, felöltöztem és felültem a buszra. Bementem a városba, mintha tudnám, hogy hova megyek, de nem tudtam.

Egy kérdésre kellett válaszolnom magamban: Elválasztottam, hogy ez egy pech vagy Magyarországra haragudjak? És én úgy válaszoltam, hogy ez egy pech. Éreztem, hogy én szeretnék valamit csinálni Magyarországon, és azt is tudtam, hogy ennél közelebb nem leszek, mivel már itt vagyok.

Felszálltál a buszra, és mi történt?

Felszálltam, és ezt megismételtem néhányszor 2-3 héten át. Elkezdtem megfigyelni, hogy “itt van egy új épület”, ott történik valami. Sokan németül és angolul beszélnek, én mindkét nyelven tudtam kommunikálni. Elkezdtem segíteni ezeknek az embereknek felhajtani ingatlanokat, raktárhelyiséget, és csináltam egy céget.

Elkezdtem munkatársakat felvenni, és utána eszembe jutott még valami. Milyen jó lenne, ha tudnék adni az embereknek egy olyan eszközt, amivel meg tudná keresni azt az irodát, amire szüksége van, anélkül hogy meg kéne tanulniuk magyarul olvasni. Csináltam egy olyan újságot, ami egy ingatlan hirdetési szaklap volt: betöltöttük az adatokat a legfontosabb paraméterek alapján és irányítószám alapján felosztottuk a kerületekre. Megjelentettem ezt saját zsebre, és majdnem becsődöltünk, mert marha drága volt kiadni az újságot. Amikor megérkezett az első adag nyomtatott újság, ránéztem arra a 6000 darabra és nem tudtam, hogy hogy fogjuk ezt szétosztani. De hogy mégis néha a sors odaáll melléd: ismertem a Budapest Business Journal-nek az egyik tulajdonosát, Mike Stone-t, aki végül a Business Journal mellékleteként kiadta a szaklapot. Az Állami Vagyonügynökség marketingese mikor ránézett a mellékletre, azt mondta, hogy ez annyira különleges, hogy meg se fogja pályáztatni, mehet az újságba. Minden száma ontotta tele a hirdetéseket innentől kezdve. A halál széléről másfél hónap alatt rentábilissá vált a dolog.

Mi következett a Budapest Business Journal után?

Az ingatlanos munka során “estem bele” egy újabb lehetőségbe: Két amerikai pasi Magyarországon járt, és szerettek volna egy készpénzkiadó automata hálózatot csinálni, ez ma az Euronet, mely ma 7,5 milliárd dollárt ér. Nem ez volt az első ötletük, szerettek volna privatizálni első sorában valamilyen hazai céget, de a Szent István körúton sétálva Mike elővette a kártyáját, körülnézett, és nem látott automatát. Ez lehetett olyan ‘96-ban. 

Nem kellettek bonyolult képletek, ez egy készpénzalapú társadalom. Nincs hozzáférés. Ennyi: ez egy lehetőség. Ő egy okos ember, de nem hiszem, hogy ennyivel okosabb mindenkinél. A különbség másokhoz képest annyi volt, hogy ő megfogalmazta, hogy ez egy fejfájás, és végül lépett is. Az emberek 99%-a addig jut el maximum, hogy megfogalmazza, hogy ez egy fejfájás, de utána kitalálja, hogy “úgyse tudnám”, “nem kell ez senkinek”, és abbamarad a dolog.

Miért Magyarország?

Magyarország volt a legnyitottabb a keleti blokkból, kicsit jobban beszéltek itthon angolul, kicsit szebb volt.  A gulyás kommunizmusnak híre ment a fal leomlása előtt, és ezért vonzóbb volt a többi környékbeli országnál. De persze a véletlen is benne van. Nem egy nemzetközi cégről volt akkor még szó: betelepítünk 500 gépet, aztán visszamegyünk Amerikába. Ez volt a koncepciójuk. Ahhoz képest ma 50 000 automata van, és sok-sok milliárd tranzakció.

Forrás: Euronet Worldwide

Te hogy csöppentél bele ebbe az egészbe?

Volt egy ügyvéd ismerősük, akinek volt egy magyar fióktelepje és nekik én szereztem irodát. Amikor átjöttek, kerestek valakit, aki tud nekik segíteni ingatlan kérdésekben. Leültünk és beszélgettünk. Egy automata alá 1-1,5 négyzetméter kell, így ezt mondtam neki: “Ha te annyit fizetnél nekem, hogy nekem megérje a 1,5 négyzemétereket felhajtani, az neked nem fogja megérni. Ha pedig neked megéri, akkor nekem nem fogja”. És valahogy ez az őszinteség megtetszett neki, így csatlakoztam hozzájuk részidőben először. Akkor még eléggé kételkedtem, hogy kell-e egyáltalán a magyarnak az ATM hálózat. És mint kiderült, kell.

A kezdetek hogyan alakultak?

Borzasztóan nehéz volt, az elején nem volt mindenki mellettünk. A kezdetekkor az OTP segített, mert mint “nem bank” nem tudtunk közvetlenül a kártyatársaságokhoz csatlakozni, szponzor bankra volt szükségünk. Majd az OTP menet közben felmondta a szerződést velünk és elindult nagyobb erővel ezen a piacon. Mivel a kártyák zöme akkoriban OTP-s volt, úgy tudta motiválni az embereket, hogy a szétválás után preferálják az  ő gépeiket. De Mike-ban volt harci kedv, és mivel akkor már tőzsdén voltunk, így már lehetett nagyobb lendülettel építkezni. Voltunk annyira bölcsek, hogy elkezdtünk előre menekülni Lengyelország felé ahol nem 1, hanem 4 nagy bank van, és szerencsére nyitottak voltak és befogadtak. Ez nem meglepő, mert ez nem core tevékenység egy bank számára. Ma ott a készpénzfelvételi tranzakciók 60%-a Euronet hálózaton bonyolódik le. A Salarify-hoz hasonlóan, ha meg tudod csinálni a platformot olyan erősre, hogy utána jöhessenek a tranzakciók akkor szép lassan be tud indulni. 

A 6-7. évig nem volt annyira izgalmas, mert küzdöttünk és bőven veszteséges volt a cég. Mike, a vezérigazgató annyira hitt az üzleti modellben, hogy ez tökéletesen működik, csak növelni kell a tranzakciók számát. Én meg kishitű voltam és aggódtam azon, hogy már több millió dollár veszteségben voltunk. Ő mondta, hogy majd jönni fog. “Építsük az üzletet, én majd megoldom menet közben a pénzt.” És ő megoldotta. Később pedig egyre több helyen megjelentek az ATM-ek

Rengeteg szektorban vettél már részt. Van még olyan terület, ami jelentős az életedben?

Az egészségügy. Amikor eljöttem az Euronet-től, kerestem több területet, ahol vélhetően lesznek átalakulások. Beszálltam egy magán egészségügyi rendelőbe, a Rózsakert Medical Centerbe, ahol én vagyok a nem orvos tulajdonos.

A klinikán eleinte az alapító nőgyógyász, dr Csermely Gyula csinált mindent. Ő foglalkozott a betegekkel, a marketinggel, a beszerzéssel. Van angolul egy mondás: “You either work in your business or you work on your business.” És mivel ő orvos, leválasztottuk az “on your business” funkciókat, és odatettünk egy nem orvos kollégát. Ekkor kezdett elindulni igazán a klinika.

Forrás: Rozsakert.hu

Ami szintén az egészségügyhöz köthető: Pár évvel ezelőtt rákos lettem és elkezdtem járni a Péterfy Kórházba a kemoterápiás kezelésre, majd később a Kékgolyó utcába. Miközben jártam a terápiára, jegyzeteltem, mert feltételeztem, hogy én ezt túl fogom élni. És elgondolkodtam azon, hogy mi nem jó ebben a  folyamatban. Nekem ami lejött az egészből: Amíg bent vagyok a kórházban, fél óránként benéznek, beszélgetnek, foglalkoznak velem és a lelkemmel. Majd hazakerülök, és senki sem kérdezi meg, hogy “Vilikém, hogy vagy?”. Legközelebb akkor vették kezelésbe a lelkemet, amikor 3 hét múlva mentem kezelésre. És szerintem ez nem jó. Ezért elgondolkodtam egy olyan rendszeren, ami felhívhatna engem, és simogatná a lelkemet, beszéltetne. A Salarify ügyvezetője, Bence segített egy ilyen létrehozásában és összehozott egy csapattal, az AiVenture csapatával, akiket megbíztam ennek a fejlesztésével. Ezt már szolgálatba állítottuk a Rózsakertbe. Most pedig igazán izgalmas, mert mi minden betegünket mindig előző nap felhívjuk, pre triázst tartunk a COVID miatt, próbáljuk előszűrni a gyanús betegeket. És mit ad Isten, ezt manuálisan csináltuk, és ez a rendszer ma már ezt csinálja segítve a túlterhelt munkatársakat.

Hogy találkoztál a Salarify-al?

Én Radák Bencével úgy 3 éve találkoztam egy pitch felkészítésen, ahol én tartottam magát a felkészítést. Egy előadónál egyből lejön, hogy hiteles vagy nem, és Bence hiteles volt. Én nem keresek szükségszerűen plusz feladatokat, de vannak olyanok, amik annyira adják magukat. Ilyen a Salarify is. 

Mi fogott meg az első pillanatban a Salarify-al kapcsolatban?

Bennem megfogalmazódott már korábban is – nem ilyen szinten – az Euronet-es múlt, készpénzfelvétel, stb miatt…iszonyú fatengelyesnek tűnt, hogy csak havonta 1x kapunk fizetést. Egyszerűen nem fért össze a fejemben. Ezzel anno nem kezdtem semmit, de végig ott volt, hogy ez olyan primitív dolog. Amerikában egyszer olvastam, hogy a PayDay Loan irodából több van az USA-ban, mint McDonaldsból. Ami azt jelenti, hogy az elvileg legnagyobb gazdasági lendülettel bíró országban ez egy marha nagy kihívás, rengeteg ember számára. Mindig keresek valamilyen érdekes statisztikát, történetet a beszédeimhez, keresem az “AHA momenteket”. Így akadtam rá erre is, és amikor Bence mesélt a Salarify-ról, egyből összeállt a kép.

A pandémia európai emberek millióit tereli az eladósodottság felé

A következő blogbejegyezésünkben egy Bloomberg cikket fordítottunk le nektek, mely a korona vírus okozta gazdasági válság lakosságra kifejtett pénzügyi hatásaival foglalkozik. Témája az európai családok növekvő fizetésképtelensége és az ezzel járó egyre súlyosbodó eladósodottság. A Salarify-nál azon dolgozunk hogy az ezzel járó fokozott pénzügyi feszültséget csökkentsük a munkavállalók bérének rugalmas hozzáférésével.

A pénzügyi instabilitás problémája túlmutat a legszegényebb rétegen

Egy új fajta komoly gazdasági feszültséggel nézhetünk hamarosan szembe Európában, ahogy a munkavállalók pandémia alatti, korábban példátlan méreteket öltő támogatásainak végét tervezik. Ez pedig háztartások millióit lökheti adósságcsapdába. A pénzügyi problémákkal küzdőket segítő szervezetek magas növekedésre figyelmeztetnek azon családok esetében, akik nem tudják majd számláikat fizetni. Még a komoly megtakarításokkal rendelkező országokban is, mint Németország és Ausztria, a lakosság egyre inkább aggódik.

  • “Néhány tartományban már sokkal többen fordulnak hozzánk tanácsért”, mondja Maria Kemmetmueller, az osztrák adósság tanácsadók szervezetének igazgató helyettese. “Azzal számolunk, hogy őszre ez a növekedés eléri mindenhol a 40%-ot.” Ezek a nehézségek csak néhány azok közül, amik a koronavírus okozta gazdasági válságból való kilábalást fenyegetik. Az emberek kevesebbet költenek, és néhány tanulmány egy komolyabb pénzügyi instabilitásra hívja fel a figyelmet, ahogy egyre többen válnak fizetésképtelenné.
  • Azonos véleményen van Roman Schlag, a német adósság tanácsadók szövetségének szóvivője, ahol 30%-os növekedést tapasztaltak az online segítségért fordulók számában. “Az adósok először maguk próbálnak majd megküzdeni a pénzügyi kihívásaikkal, néha végzetes kimenetellel”, mondja. “Egy idő után azonban ráeszmélnek, hogy képtelenek ezt a helyzetet egyedül kezelni, így tanácsadásért fordulnak.” Ez a probléma rávilágít arra, hogy a gazdasági válság mennyire fenyeget a társadalmi egyenlőtlenségek további eszkalálódásával. Az OECD a múlt hónapban figyelmeztet arra, hogy az alacsony keresetűek, nők, fiatalok és bevándorlók a különösen kiszolgáltatott csoportok.

A megfelelő infrastruktúra hiánya

Fokozza a probléma rendezését, hogy nincs ezt támogató megfelelő infrastruktúra, mint például adósság csökkentő szervezetek. Sok országban ezek az adósok a magán ügyvédekre, szabályozás nélküli tanácsadókra és egyéb tapasztalat nélküli szervezetekre kénytelenek hagyatkozni majd. “Számos háztartás az ultra magas kamat költség ellenére olyan káros lehetőségek irányába is fordul majd, mint a  gyorskölcsönök.” – mondja az ECDN-nél dolgozó Kosta Skliris. Ez azt eredményezi, hogy egyes költségeiket nem, vagy késve fizetik majd, – annak érdekében, hogy másokat teljesítsenek – így könnyen egy adósság csapdába esnek. “Az emberek hajlamosak elhúzni a helyzetüket és sokáig nem segítséget kérni büszkeségből vagy szégyenből”, mondja. “Így sokszor egy lukat úgy tömnek be, hogy közben egy másikat mélyítenek.”

A bal oldali ábrán azon háztartások részarányát láthatjuk, akik önbevallás alapján nem tudnak megbirkózni a váratlan kiadásokkal. A jobb oldali térképen pedig az adósságrendezéssel kapcsolatos tanácsadás elterjedtségét láthatjuk.

Jól látható, hogy bár pont a Dél, Közép-Kelet illetve Kelet Európai országokban a legkitettebb a lakosság a pandémia okozta pénzügyi problémáknak, itt a legkevésbé meghonosított ez a fajta szolgáltatás.

  • Az ECDN (Európai fogyasztóihitel-hálózat), amely a túlzott eladósodottság ellen próbál fellépni, becslése szerint az európai háztartások akár 10%-a már most problémákkal küzd, Kosta Skliris tanácsadó pedig úgy véli, hogy ez a szám legalább a duplájára növekszik majd.
  • A Bruegel agytröszt kutatása szerint az európai háztartások közel harmada már a válság előtt sem volt képes váratlan költségek fedezésére. Dél-európai országokban pedig átlagon felüli számban találhatóak “pénzügyileg sérülékeny“ családok.
  • A Resolution Foundation jelentése szerint az Egyesült Királyságban élők 44%-a lenne képtelen befizetni számláit, ha a főbb bevételi forrásukat több mint 3 hónapon át nélkülözniük kell.

Érthető módon a jövedelem elvesztése a fő forrása pénzügyi problémáknak, így a pandémia teljes hatása eddig mérsékelten érződött csak a munkavédelmi programoknak köszönhetően. A saját eladósodottságuktól egyre inkább tartó kormányok azonban ezeket a támogatásokat kivezetni tervezik, így a munkanélküliség potenciálisan az eddigiekhez képest is az egekbe szökhet.

Habár a magasabb keresetűeket is nehezen érintheti, épp az alacsonyabb keresetűek dolgoznak olyan szektorokban, mint a turizmus-vendéglátás vagy a kiskereskedelem, ahol az otthoni munkavégzés nem lehetséges egy karantén idején. A legtöbb esetben nem jelennek meg a munkanélküliségi statisztikákban az egyéni vállalkozók, pedig ők is egy kifejezetten kiszolgáltatott csoport, hiszen egy szűk ügyfélkörre támaszkodnak és sok esetben nem jogosultak minden állami támogatásokra.

Az Európai Központi Bank a háztartási eladósodottság fenntarthatóságát jelölte meg az egyik legnagyobb kockázati tényezőnek legfrissebb májusi pénzügyi stabilitási elemzésében. Átmeneti részletfizetési moratóriummal lehet ezen segíteni, de csak rövid távon.

Az eredeti cikk itt érhető el: https://www.bloomberg.com/news/articles/2020-08-09/pandemic-puts-millions-of-europeans-on-path-to-a-debt-crisis

Salarify: egy munkaerőkölcsönző szemével

Hogy néz ki a Salarify működése a gyakorlatban? Milyen kihívásokra tud egy vállalat hatékonyabban válaszolni a rugalmas bérfizetés bevezetésével? És mindez hogy néz ki a kialakult válsághelyzetben? Ezekre a kérdésekre gyűjtöttük össze a válaszokat egyik legelső ügyfelünk, a Man At Work Kft. segítségével elkészített esettanulmányunkban.

Háttérsztori

A Man at Work Kft. 1998-as alapítása óta a hazai munkaerő-kölcsönző piac meghatározó szereplője, olyan nagyvállalati partnerekkel dolgozik szorosan együtt, mint a Continental, E.ON,  Waberer’s, vagy Valeo. 

A vállalat országszerte 6 központtal rendelkezik, közel 2000 főt alkalmaz, akiket 100 céghez közvetít az ország minden pontjába. A nagy földrajzi távolságok miatt a digitális megoldások hatékonyan segítik elő a Man At Work központi működését a munkavállalói jólléttel kapcsolatos programok során is.

A probléma

A munkavállalók segítése egy több helyszínen több ezer főt foglalkoztató cég esetén kiemelt odafigyelést és adminisztrációt igényel. A HR és bérszámfejtő rendszerek folyamatos nyomon követése elkerülhetetlen, amennyiben a vállalat pénzügyi segítséget szeretne nyújtani munkavállalójának. 

A bérelőlegezés egyike azon feladatoknak, melyek különös adminisztrációs terhet jelentenek a hr-es és bérszámfejtő kollégák számára. A hónap végén a pénzügyi gondok megnövekedésével az előleg kérések száma is növekszik, ami a bérszámfejtési időszak alatt különös leterheltséget okozhat. Ilyenkor több dolgozó látogatja meg a HR irodát személyesen, ami járványhelyzet nélkül is problémát okoz, hiszen a HR-es dolgozók épp folyamatban lévő munkafolyamatait rendszeresen megakasztja. A jelenlegi járványhelyzetben viszont komoly problémát okoz a folyamatos személyes kontaktus, ami bizonyos esetekben egyáltalán nem megoldható.

A munkavállalóknak vészhelyzetek esetén a már ledolgozott bérükhöz való hozzáférés bonyodalmakba ütközhet, hiszen tradicionálisan ehhez személyes jelenlét szükséges mind munkavállalói mind a HR oldaláról. A csökkentett munkabérek / munkaidő következtében a háztartások kevesebb bérből gazdálkodnak, így a munkáltató segítsége kritikus lehet számukra. 

A hazai munkavállalók harmada folyamatosan ki van téve a pénzügyi stressznek munkavégzés közben. A válsághelyzet nélkül is komoly problémákat jelent ez a mindennapokban. Egy friss kutatás alapján 1000 emberből 590 fizetésnapról fizetésnapra él, és 39%-uknak nincs vészhelyzeti megtakarítása. Többek között ezen okok miatt, a statikus havi bérciklus nem ideális a megfelelő pénzügyi jólét elősegítéséhez. 

A megoldás

Munkáltatóként sokféleképp meg lehet mutatni, hogy valóban törődsz dolgozóiddal. A Salarify bevezetésével, a Man at Work lehetővé tette minden munkavállalója számára, hogy online elérhesse már ledolgozott bérének egy részét, bárhol is tartózkodjon. Egy ilyen megoldás képes hozzásegíteni a dolgozókat az anyagilag biztonságosabb és kiszámíthatóbb mindennapokhoz, aminek eredménye a munkában is kézzelfogható: produktívabb munkavégzés és lojálisabb munkavállalók.

A platform a bérszámfejtők és HR-es kollégák munkáját azzal segíti, hogy automatikusan ellenőrzi a vállalat által megadott paraméterek alapján a munkavállalók adatait és fizetési jogosultságait, majd a lekért előleget automatikusan utalja és könyveli a jelenleg használt számfejtő programjukba. Így érintkezés mentesen segítenek már több száz munkavállalónak azzal, hogy hozzáférést biztosítanak bérükhöz. 

“Egy olyan szektorban dolgozunk, ahol bármi újdonság versenyelőny lehet. Véleményünk szerint egy adminisztrációcsökkentő, innovatív lehetőség ami automatizált, a mai agyonadminisztrált világban nagy segítség. A pilotidőszak a sűrű egyeztetéseknek és a folyamatos kontrollnak hála nagyobb baki nélkül zárult. Salarify részéről mind jogi oldalról egy körültekintő csapat dolgozott, a technológiai megvalósításban pedig folyamatosan a probléma megoldására koncentráltak.”
mondja Baradits Bulcsú, munkaerőkölcsönzési üzletág vezető (Forbes.hu).

A korábbi bérhozzáférést az Aite group mint egyik kiemelkedő válaszlépést jelölte meg a jelenlegi vészhelyzet következtében kialakuló személyes pénzügyi problémák kezelésére. 

Előnyök

A Salarify implementálása a következő előnyökkel jár: 

  • Csökkentett pénzügyi stressz
  • Érintkezés mentes ügymenet
  • Csökkenő admin teher
  • Csökkenő fluktuáció 
  • Megnövekedett munkavállalói lojalitás 
  • Növekedett produktivitás

“Az albérlettel kapcsolatos kiadások általában még fizetésnap előtt esedékesek. Ilyenkor hatalmas segítség, hogy a Salarify-on 1 kattintással elérem a szükséges összeget, és időben tudok fizetni.” – Andrea, Salarify felhasználó.

A koronavírus járvány miatt fokozott jelentősége van a munkavállalók pénzügyi egészségének és a fair pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek. A Man at Work Kft. ebben a nehéz időben is biztosítja munkavállalói számára a távoli bérhozzáférés lehetőségét, ezzel segítve őket a bizonytalan és kihívásokkal teli környezetben likviditáshoz, eladósodás nélkül.

Pénzügyi jóllét itthon – egy szakértő szemével (2. rész)

Folytatjuk interjúnkat Huszár Róbert, pénzügyi well-being szakértővel. Róberttel arról beszélgettünk, hogy milyen tapasztalatai vannak Magyarországon a pénzügyi jólléttel kapcsolatban, és hogy ez a témakör miért is különösen releváns a jelenlegi helyzetben.

Kihagyhatatlan a kérdés, hogy szerinted hogyan fogja érinteni a munkavállalókat a most kibontakozó gazdasági válság?

Meggyőződésem, hogy nagyon rosszul. Hatalmas felelőssége van az államnak, sokkal szélesebb körben kell segítséget nyújtania mint amennyit eddig – a cikk megjelenéséig – hajlandónak látszik megtenni a munkavállalókért. Bár még nem tudjuk, mennyi idő telik el, amíg az állam rádöbben, hogy mi mindent kell tennie a munkavállalók megsegítése érdekében, de előbb-utóbb erre rákényszerül, ezért  én tömeges elszegényedéstől nem tartok.

Bízom benne, hogy a gazdaság is helyre fog állni, de arra érdemes számítani, hogy legalább kétszer-háromszor annyi ideig fog tartani a talpraállás, mint amennyi ideig maga a recesszió.

Egy kicsit távolabb evezve a járvány sújtotta mindennapoktól, beszéljünk egy kicsit a pénzügyi programokról. Mit gondolsz, mennyire vannak a pénzügyi jóllét fogalmával tisztában a hazai vállalatok?

A pénzügyi jólléti tudatosság szempontjából ez a jelenlegi válság kijózanító lesz. Rá fognak döbbenni az emberek, hogy fel kell készülni egy jövőben bekövetkező hasonló helyzetre. Maga a pénzügyi jólét itthon még újdonság, most kezd megjelenni a piacon. A vállalatoknak viszont ugyanazokkal a trendekkel kell számolniuk, amelyek a fejlett világban már kibontakoztak: ott a munkavállalók azt várják, hogy 5-10 éven belül ez sztenderd juttatássá válik. Erre kell készülnie mindenkinek.

Mit gondolsz, mi a legnagyobb akadálya az egészséges pénzügyi szokások kialakításának?

Az ismeretek hiánya: az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen egyszerű jól gazdálkodni. Épp ezért egyrészt félnek ilyen ismereteket szerezni, mindeközben pedig azt érzik, hogy evidens, hogy értenek hozzá, hiszen minden nap pénzt kezelünk.

Emiatt a sajátos kettősség miatt kialakul egy olyan attitűd, amit az angol ’ignorance’ kifejezés ír le a legjobban: egyfajta sajátos elegye a nemtörődömségnek és a kellő tájékozottság hiányának. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szerencsétlen egészségügyi helyzet segíteni fog, hogy leomoljon a közömbösség fala és az emberek elkezdjenek érdeklődni a téma iránt.

Az eddigi tapasztalataid alapján mit látsz ma a tipikus fogyasztói hibának?

Az egyik nagyon fontos hiba, hogy túl könnyen engedünk a fogyasztásra csábító felhívásoknak és nem kezeljük kellő fenntartással az ilyen típusú kísértéseket. Az emberek túlnyomó többsége szerintem nagyon sokáig túl tudna élni a legújabb iPhone nélkül. Egy barátom facility management céget vezet, ő meséli, hogy a cégnél dolgozó takarító hölgyek jellemzően viszonylag új, részletre vásárolt iPhone-t használnak. Ugyanerre példa az autókkal kapcsolatos preferencia: Magyarországon mindenki eggyel nagyobb autóval jár, mint amit megengedhet magának. 

Mi a tapasztalatod, hogyan változik meg  a munkavállalók attitűdje egy-egy pénzügyi jólléti képzés után?

Nagyon hamar rájönnek a munkavállalók, hogy ez nem rocket science. Másrészt viszont az a tapasztalat, hogy nagyon lassan változnak a szokások, hiszen mélyen bevésődött gyerekkori mintákat kell újraírni. Emellett viszont nagyon fontos, hogy a résztvevők motiváltak legyenek.

Erre is van egy klassz angol mondás: “those convinced against their will are of the same opinion still” (akiket akaratuk ellenére győznek meg, azokat semmilyen trükkel nem főznek le – szerk.) A képzéseink során ezért azt szoktuk látni, hogy az érdemi tartós változást vagy a változás vágyának felébresztésén keresztül, vagy egy meglévő kényelmetlenség, “fájdalom’ legyőzése érdekében érik el az emberek. Sajnos alappal lehet tartani tőle, hogy ezt az utóbbit hamarosan a saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni.

Mit gondolsz, miért éri meg egy vállalat számára pénzügyi jólléti stratégiát alkotni?

Úgy látom, hogy sok cég belátta mára, hogy anyagilag is megéri a munkavállalók egészséges életmódra való ösztönzésébe fektetni, például hozzájárulni az egészségügyi kiadásaikhoz. Legalább ennyire, ha nem méginkább hasznos hozzájárulni ahhoz, hogy a munkavállalók pénzügyi jóllétéért tegyenek. Meggyőződésem, hogy ez egy igen kézenfekvő beavatkozási pont a vállalatok életében. A munkavállalókra nehezedő pénzügyi stressz könnyítésén és a pénzügyi tudatosság megteremtésén/elmélyítésén keresztül közvetlen hasznot hajt a pénzügyi jólléti stratégiát bevezető cégek számára.