Folytatjuk interjúnkat Huszár Róbert, pénzügyi well-being szakértővel. Róberttel arról beszélgettünk, hogy milyen tapasztalatai vannak Magyarországon a pénzügyi jólléttel kapcsolatban, és hogy ez a témakör miért is különösen releváns a jelenlegi helyzetben.

Kihagyhatatlan a kérdés, hogy szerinted hogyan fogja érinteni a munkavállalókat a most kibontakozó gazdasági válság?

Meggyőződésem, hogy nagyon rosszul. Hatalmas felelőssége van az államnak, sokkal szélesebb körben kell segítséget nyújtania mint amennyit eddig – a cikk megjelenéséig – hajlandónak látszik megtenni a munkavállalókért. Bár még nem tudjuk, mennyi idő telik el, amíg az állam rádöbben, hogy mi mindent kell tennie a munkavállalók megsegítése érdekében, de előbb-utóbb erre rákényszerül, ezért  én tömeges elszegényedéstől nem tartok.

Bízom benne, hogy a gazdaság is helyre fog állni, de arra érdemes számítani, hogy legalább kétszer-háromszor annyi ideig fog tartani a talpraállás, mint amennyi ideig maga a recesszió.

Egy kicsit távolabb evezve a járvány sújtotta mindennapoktól, beszéljünk egy kicsit a pénzügyi programokról. Mit gondolsz, mennyire vannak a pénzügyi jóllét fogalmával tisztában a hazai vállalatok?

A pénzügyi jólléti tudatosság szempontjából ez a jelenlegi válság kijózanító lesz. Rá fognak döbbenni az emberek, hogy fel kell készülni egy jövőben bekövetkező hasonló helyzetre. Maga a pénzügyi jólét itthon még újdonság, most kezd megjelenni a piacon. A vállalatoknak viszont ugyanazokkal a trendekkel kell számolniuk, amelyek a fejlett világban már kibontakoztak: ott a munkavállalók azt várják, hogy 5-10 éven belül ez sztenderd juttatássá válik. Erre kell készülnie mindenkinek.

Mit gondolsz, mi a legnagyobb akadálya az egészséges pénzügyi szokások kialakításának?

Az ismeretek hiánya: az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen egyszerű jól gazdálkodni. Épp ezért egyrészt félnek ilyen ismereteket szerezni, mindeközben pedig azt érzik, hogy evidens, hogy értenek hozzá, hiszen minden nap pénzt kezelünk.

Emiatt a sajátos kettősség miatt kialakul egy olyan attitűd, amit az angol ’ignorance’ kifejezés ír le a legjobban: egyfajta sajátos elegye a nemtörődömségnek és a kellő tájékozottság hiányának. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szerencsétlen egészségügyi helyzet segíteni fog, hogy leomoljon a közömbösség fala és az emberek elkezdjenek érdeklődni a téma iránt.

Az eddigi tapasztalataid alapján mit látsz ma a tipikus fogyasztói hibának?

Az egyik nagyon fontos hiba, hogy túl könnyen engedünk a fogyasztásra csábító felhívásoknak és nem kezeljük kellő fenntartással az ilyen típusú kísértéseket. Az emberek túlnyomó többsége szerintem nagyon sokáig túl tudna élni a legújabb iPhone nélkül. Egy barátom facility management céget vezet, ő meséli, hogy a cégnél dolgozó takarító hölgyek jellemzően viszonylag új, részletre vásárolt iPhone-t használnak. Ugyanerre példa az autókkal kapcsolatos preferencia: Magyarországon mindenki eggyel nagyobb autóval jár, mint amit megengedhet magának. 

Mi a tapasztalatod, hogyan változik meg  a munkavállalók attitűdje egy-egy pénzügyi jólléti képzés után?

Nagyon hamar rájönnek a munkavállalók, hogy ez nem rocket science. Másrészt viszont az a tapasztalat, hogy nagyon lassan változnak a szokások, hiszen mélyen bevésődött gyerekkori mintákat kell újraírni. Emellett viszont nagyon fontos, hogy a résztvevők motiváltak legyenek.

Erre is van egy klassz angol mondás: “those convinced against their will are of the same opinion still” (akiket akaratuk ellenére győznek meg, azokat semmilyen trükkel nem főznek le – szerk.) A képzéseink során ezért azt szoktuk látni, hogy az érdemi tartós változást vagy a változás vágyának felébresztésén keresztül, vagy egy meglévő kényelmetlenség, “fájdalom’ legyőzése érdekében érik el az emberek. Sajnos alappal lehet tartani tőle, hogy ezt az utóbbit hamarosan a saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni.

Mit gondolsz, miért éri meg egy vállalat számára pénzügyi jólléti stratégiát alkotni?

Úgy látom, hogy sok cég belátta mára, hogy anyagilag is megéri a munkavállalók egészséges életmódra való ösztönzésébe fektetni, például hozzájárulni az egészségügyi kiadásaikhoz. Legalább ennyire, ha nem méginkább hasznos hozzájárulni ahhoz, hogy a munkavállalók pénzügyi jóllétéért tegyenek. Meggyőződésem, hogy ez egy igen kézenfekvő beavatkozási pont a vállalatok életében. A munkavállalókra nehezedő pénzügyi stressz könnyítésén és a pénzügyi tudatosság megteremtésén/elmélyítésén keresztül közvetlen hasznot hajt a pénzügyi jólléti stratégiát bevezető cégek számára.